ballchain.co.uk
Úgy hogy szerepük nem vált érthetővé se tisztázottá. Megmaradt a sorozatgyilkos szála, mint főszál és mindent erre építettek fel és fokozatosan kikoptatták a széria címadó lényegét, a horrort. Az első évad befejezése sem tetszett, – sablonosság miatt – ám a sorozat maga érdemi maradt. A másodi évad még ennél is kevésbé tetszik, a fentebb vázoltak miatt. Nagyon csúnyán elrontották. Mondhatni gyalázatosan. És ennek a rosszul kezelt történet az oka, ami sokkal komolyabb gond a klisék használatánál. Ami eddig a széria erőssége volt – a történet és annak vezetése – most csúfos kudarcba fulladt. Hatalmas csalódássá vált a széria. Azért reméljük a 3. évad visszatér a gyökerekhez és tartani fogja a színvonalat, amit eddig. Az egész évados fordítói munkájáért pedig köszönet illeti Barta Józsefet.
Már a főcímnél kiráz a hideg a felbukkanó képek hatására. A sorozatról általánosan elmondható, hogy az ember minden résznél várja a főcímet, számomra megunhatatlan. Mindent összevetve, aki elkezdte a sorozatot, de az első évad nem fogta meg annyira, nyugodtan ugorjon neki a másodiknak. Aztán meg az összes többinek. [fb_button]
Az American Horror Story közelgő 7. évada okán évadonkénti kritika jelenik meg a sorozatról. Az első évadról itt olvashattok, most pedig lássuk, mit tartogat a második évad. Figyelem, elfogult írás következik! A szereplőgárda ismét hibátlan volt, és bár az első szezonban Sarah Paulson mindössze néhány percre tűnt fel, a másodikban már főszereplőként van jelen. A további színészek közül sokan már A gyilkos házban is főszerepet játszottak (Jessica Lange, Lily Rabe, Evan Peters), de van pár új arc is (James Cromwell, Zachary Quinto, Joseph Fiennes, Lizzie Brocheré). Vendégszereplőként Adam Levine, a Maroon 5 énekese is feltűnik. Az előző évad hiányosságait pótolta ez a történet, a Zártosztály, ami egy elmegyógyintézetről szól. Itt adott volt az ijesztő környezet, amit a higiéniai adottságok, valamint a betegekkel való kifejezetten durva bánásmód eredményezett. Elrettentő kísérletek alá vetették őket, aminek a látványába beleborzong az ember, ha bírja egyáltalán nézni. A történet 1964-ben játszódik, egy az egyház által üzemeltetett elmegyógyintézetben, Briar Cliffben.
Bizonyára van néző, aki több választ várt volna a kérdéseire, de számomra pont azokat hagyták nyitva, amikhez illett a rejtélyes elvarratlanság, míg a karakterek nagyon is egyértelmű lezárásokat kaptak, ki szépet, ki sorsszerűt, ráadásul egyikükkel sem voltak igazságtalanok, senkit sem áldoztak be a meghökkentés oltárán. I'm ready now…
Az intézményben a betegek apácák gondjaira vannak bízva, az intézet vezetője Jude nővér (Jessica Lange), az ő jobb keze Mary Eunice nővér (Lily Rabe). A szanatóriumban dolgozik még Dr. Arthur Arden (James Cromwell) is, akit Jude nővér ki nem állhat, nem úgy, mint Monsignor Timothy Howardot (Joseph Fiennes). Vele közös álma eljutni Rómába, ahol Timothy majd pápa lehet. Egy nap Kit Walkert (Evan Peters) behozzák az intézetbe, azzal a váddal, hogy több nőt megölt és megcsonkított. Az újságíró Lana Winters (Sarah Paulson) éppen erről az ügyről szeretne írni, de addig kérdezősködik, amíg őt is elfogják és bezárják egy cellába. Egy idő után megismerkednek egymással és egy Grace nevű pácienssel is, és együtt terveznek megszökni. Időközben Lana és Kit pszichológusává Dr. Oliver Thredsont (Zachary Quinto) nevezik ki, aki nagyon gyanússá válik mindkettejük szemében… Hihetetlen csavarok vannak a történetben, a színészi játék most is lenyűgöző és jóval félelmetesebbre sikerült, mint A gyilkos ház.
Megtekintve 6958 alkalommal Megtekintve 4933 alkalommal Megtekintve 4436 alkalommal Megtekintve 4502 alkalommal Megtekintve 3971 alkalommal Megtekintve 3806 alkalommal Megtekintve 3566 alkalommal Megtekintve 3670 alkalommal Megtekintve 3441 alkalommal Megtekintve 3237 alkalommal Megtekintve 3090 alkalommal Megtekintve 3014 alkalommal Megtekintve 2839 alkalommal