ballchain.co.uk
Korábban lehorgonyzott falakról volt szó, de a prototípus tesztelése után végül a lebegő változatnál maradtak. A szerkezet épp azokat az áramlatokat használja ki, melyek a szemétszigetek kialakulásáért felelősek. Az első komolyabb fordulat 2015-ben következett, ekkor a The Ocean Cleanup szakemberei 30 hajóval térképezték fel a nagy szemétszigetet Kalifornia és Hawaii között, és a mintegy 3, 5 millió négyzetkilométeres területen több adatot gyűjtöttek, mint eddig bárki az elmúlt 40 évben összesen. A Mega Expedition nevű hajós akciót követte egy légi projekt is, a levegőből készült felvételek szintén a helyzet felmérését segítették. Az eredményeket 2018 márciusában publikálták a Nature magazinban, és a számok egészen megdöbbentőek voltak. Kiderült, hogy az eddigi becslések messze elmaradtak a valóságtól: a vizsgált területen 80 millió kilogramm (80 ezer tonna, ennyit nyom 500 darab Jumbo Jet) műanyaghulladékot találtak, főleg polietilént (ez a legszélesebb körben használt műanyag, a nejlonzacskók is ebből készülnek) és polipropilént.
Szombaton veszi kezdetét az Ocean Cleanup projekt, amelynek keretében eltakarítják a Csendes-óceánon összegyűlt műanyaghulladék nagy részét. A San Francisco közelében lévő Alameda kikötőből indul útjára egy hajó az első nagy műanyagszedővel a csendes-óceáni nagy szemétsziget (Great Pacific Garbage Patch) irányába. Az eszközzel a szeméthalomban lévő plasztikhulladék egy részét tudják eltakarítani. A rendszer ötletgazdája a mindössze 24 éves Boyan Slat, aki azután szentelte életét az óceán kitakarításának, hogy egyszer Görögországban búvárkodva több műanyagzacskót látott, mint halat. A holland férfinak az elmúlt években sikerült egy 70 fős csapatot létrehoznia, amelynek célja, hogy megszabadítsák az óceánokat a műanyagszeméttől. A tisztítórendszer fő eleme egy 600 méter hosszú műanyag cső. Ez a vízfelszínen lebegő rész olyan, mint egy sorompó, míg a három méter mélyre lenyúló része egy szűrő, amely felfogja a műanyaghulladékot, de szabad áthaladást biztosít a tengeri élőlények számára. Az áramlatok lassan az U-alakú sorompóhoz sodorják a szemetet, amelyet aztán hajóval összegyűjtenek és kivisznek a szárazföldre újrahasznosítás céljából.
Más hasonló óceáni szemétszigetektől eltérően ez elsősorban nem nagyobb szemétdarabokból áll, hanem apró, gyakran mikroszkopikus méretű darabkákat tartalmaz. Csak ezekből olyan sokat hordtak össze a világ minden tájáról az óceáni áramlatok, hogy az már kisebb kontinensnyi méretűvé állt össze. Borzasztó mennyiségű műanyagot fedeztünk fel – mondta Moore, aki az első minták alapján arra tippelt, hogy az óceán déli részén talált új sziget nagyjából tíz évvel később alakulhatott ki, mint a korábban felfedezett északi szeméthalom. Az szemétszigetek egyre súlyosbodó problémáját jól illusztrálja, hogy az ENSZ múlt hónapban tartott Óceánkonferenciáján a tudósok már arra figyelmeztettek, hogy az óceáni szemét össztömege 2050-re meghaladhatja az óceán halainak mennyiségét. Ez nemcsak azért probléma, mert utóbbiaknak egyre kevesebb helyük marad, hanem azért is, mert más tengeri állatokhoz hasonlóan könnyen le is nyelhetik az apró szemétdarabkákat.
De honnan kerül ennyi szemét az óceánba? A szemét többsége (80 százalék) a szárazföldről származik, ami terjedhet a strandon szétdobált pillepalacktól a folyami árvizek által bemosott szeméttelepig. Tengeri eredetűek azok, amik a hajókról kerülnek közvetlenül a vízbe; elszabadult bóják, csónakok, leszakadt halászhálók, utasszállító hajók tengerbe ürített szemétrekeszei. A cunami és más természeti katasztrófák hulladékot csinálnak mindenből, még abból is amit nem annak szántak. A 2011-es cunami hulladékait részben az amerikai kontinens nyugati partjáról szedték össze, a kanadai Graham-szigetnél például egy biztosan nem hulladéknak szánt Harley-Davidson motorkerékpárt. Egyvalami közös a japán cunami-, vagy a kínai árvízkárosultakban; elveszett ingóságaik a nagy csendes-óceáni szemétszigetben köröznek. Ha eldobunk egy ásványvizes flakont Budapesten a rakparton, az előbb utóbb belekerül a Dunába. A folyó elviszi egy darabon mert könnyebb a víznél, néha fennakad a parton, vagy ártéri erdőben, de a következő áradás viszi tovább.