Az igék túlsúlya azért nagyon fontos, mert az igék adják a versnek azt a dinamizmust, vibrálást és intenzitást, amelynek segítségével a költő ki tudja fejezni a lélek háborgását, vergődését, a lírai én kétségbeesett vívódását. A vers tehát csupa emésztő gyötrelem kifejezése, jól visszaadja az ellentétes érzelmek harcából eredő kínszenvedést, ugyanakkor passzivitás is érezhető benne. A lírai én nem lázad fel, nem tiltakozik ez ellen az állapot ellen, csak tehetetlenül tudomásul veszi, hogy ez van és kész. Nem harcol saját érzései ellen, nem próbálja elnyomni vagy uralni őket. Érzi, hogy úgysem lenne rá képes. Az igék jelen idejűek, ami az állandóság érzését kelti: mintha a szenvedésnek soha nem szakadna vége, mintha a gyötrelem örökké tartana. Catullus gyakorlatilag időtlenné teszi a vers érvényességét is. Kétezer éve ugyanezt éli meg minden olyan szerelmes, akinek a párkapcsolatával valami komoly probléma van. Mindezt úgy érzékelteti a költő, hogy a versben szó sem esik a szerelemről. Ezzel általánosabb értelmezést is lehetővé tesz: minden olyan érzelemre vonatkozhat a vers, amely két, egymással ellentétes erő harcát váltja ki az ember lelkében.
Caius Valerius Catullus id�zetek
felülírhatja a "mi? "-t, a zűrzavart (átmenetileg) megzabolázhatja a szavak rendje és szépsége. Ha már a szórendnél tartunk: érdekes, hogy az indulatot keretbe fogó és megörökítő epigramma a "Gyűlölök" szóval kezdődik, ez adja a felütést, nem a "szeretek". Catullus magánéletéről keveset tudunk, de annyit biztosan, hogy ellenállhatatlanul vonzódott a kétes hírű hölgyhöz, akit verseiben Lesbiának nevez. (Valódi neve feltehetően Clodia volt, és több forrás is megemlíti ledér erkölcseit. ) A Lesbia név a görög költőnőt, a leszboszi Szapphót juttatja eszünkbe, akitől maga Catullus is sokat tanult (egyik versét adaptálta is az 51. carmenben). A névhez egyszerre kötődik a költői hagyomány és a botrány, Lesbiában úgy egyesül a boldogság lehetősége és a lehetetlen gyötrelem, mint a latin "passio" szóban a szenvedés és a szenvedély. A "passio" szó nem szerepel a versben, de behívja, beidézi a "keresztre feszít" szókapcsolat. században a kereszthalál ismert kivégzési módszer, de az excrucior szó a szövegben nem feltétlenül erre utal; a szenvedő alak inkább csak ennyit jelent: "kínzatom", "gyötretem", vagyis szenvedek.
Ezek közé tartozik az élet minden nagy fordulópontja, amikor egy fejezet lezárul, egy új pedig elkezdődik: az ember befejezi tanulmányait és munkába áll, elköltözik, a munkahelyén előléptetik és így tovább. A pozitív érzelmet többnyire a továbblépés öröme jelenti, a negatívat pedig a továbbiakban már nem elérhető, régi, jó dolgok elvesztése miatti bánat és az ismeretlentől való félelem. Ám nem is kell mindig ilyen nagy horderejű dolog ahhoz, hogy ellentétes érzelmek rohanjanak meg minket. Ki ne állt volna már habozva a csokipult előtt, miközben azon tipródott, megvegye-e kedvenc édességét, melyről egyrészt tudja, milyen jó érzés elmajszolni, másrészt viszont azzal is tisztában van, mennyi kalóriával, zsírral és cukorral terheli meg a szervezetét, ha tényleg megeszi. Nagyon kis amplitúdóval ugyan, de tulajdonképpen a csokit is gyűlöljük és szeretjük egyszerre – bár erről aligha lehetne a világirodalomban évezredekig tündöklő verset írni. Ebben az egyszerű csokis példában érdemes felfigyelni egy mozzanatra, ami nem más, mint a habozás.
Egy Caesar-ellenes szervezked�sben Catullus is r�szt vett. A politikai hatalmass�gok elleni �les t�mad�sokb�l arra k�vetkeztethet�nk, hogy Catullusnak igen rossz v�lem�nye lehetett saj�t kor�nak erk�lcseir�l �s k�z�llapotair�l. R�vid �lete sor�n gyakran megtapasztalhatta, hogy a hatalmasok min�l magasabb poz�ci�ba ker�lnek, ann�l ink�bb h�tat ford�tanak az isteni �s emberi t�rv�nyeknek. Suetonius szerint Catullus k�s�bb kib�k�lt Caesarral, aki kiengesztel�se jel��l eb�dre is megh�vta, �s Catullus apj�val tartotta a vend�gbar�ts�got. A Caesar-ellenes verseit azonban Catullus nem semmis�tette meg, s�t kiadatta �ket, annak jel��l, hogy bocs�natk�r�se ellen�re sem v�ltoztatta meg v�lem�ny�t. Catullus irodalmi hagyat�ka - n�h�ny sornyi hi�nyt�l eltekintve - teljes eg�sz�ben fennmaradt, b�r a k�z�pkorban lappangott, �s csak v�letlen folyt�n fedezt�k fel a 14. sz�zadban verseinek egy m�solat�t Veron�ban. �letm�v�t az a k�tet �rzi, amely a k�dexekben Catulli Veronensis liber c�men tartanak sz�mon.
- Ingyen letölthető youtube letöltő program letoeltese ingyen magyarul
- Catullus: Gyűlölök és szeretek (Európa Könyvkiadó, 1984) - antikvarium.hu
- Bemutatták a GYSEV új generációs Flirt motorvonat-flottájának első járművét | Magyar Logisztika
- Eduline.hu - diploma nyelvvizsga nélkül
- Topic breaking me magyar dalszöveg 2019
- József Attila Könyvtár - Műelemzés Adatbázis | Catullus, Caius Valerius: Gyűlölöm és szeretem
- Oktatási Hivatal
- Tizenhárom dolog, amit gyűlölök a sportújságírásban | Sport24
- A római költészet- Catullus - Magyar emelt szint- segítség az érettségizőknek :)
- A menedék teljes film magyarul
A minap fültanúja voltam egy testvérpár közti veszekedésnek. A két gyerek az egyik percben még ölelgette egymást, a másikban pedig már azt ordította a nagyobb a szüleinek, hogy vigyék vissza a kórházba a kisebbiket, ahol született, mert elege van belőle. Szeretet és gyűlölet között nagyon vékony a határvonal – ezt a határvonalat vesszük most közelebbről szemügyre, méghozzá az irodalomterápia segítségével. Nehéz ezt elhinnünk, főleg amikor éppen a szerelem rózsaszín ködében éljük a napjainkat. Hogyan lesz mégis a szeretetből gyűlölet? Számos példát látunk a történelemből, a művészetből, vagy akár a híradóból arra, hogy ez lehetséges. Vajon melyiket könnyebb éreznünk: szeretetet, vagy gyűlöletet? És érezhetjük-e mindkettőt egyszerre? Kettősség "Gyűlölök és szeretek. Kérded tán, mért teszem én ezt, Nem tudom, érzem csak: szerteszakít ez a kín. " – írja Catullus az ókori Róma aranykorában (Devecseri Gábor fordítása). Hogyan élhetjük meg egy időben ezt a két, látszólag egymásnak ellentmondó érzelmet?
Gyűlölök és szeretek - Catullus - Régikönyvek webáruház
Bármilyen furcsának, gyötrőnek, paradoxnak tűnik is ez az érzelmi állapot, valójában nagyon gyakori a mindennapi életben. Már az is árulkodó, hogy jól ismert közmondásaink vannak a jelenségre: nincsen öröm üröm nélkül, minden rosszban van valami jó, nincsen rózsa tövis nélkül. "Gyűlölök és szeretek. Kérded tán, mért teszem én ezt. / Nem tudom, érzem csak: szerteszakít ez a kín" – így szól Catullus, az ókori római költő talán legismertebb epigrammája Devecseri Gábor fordításában. Ha elgondolkodunk egy pillanatig a versben leírtakon, valóban felmerülhet bennünk a kérdés: tényleg, miért tette ezt Catullus? Több mint kétezer évvel a vers keletkezése után van-e magyarázata a lélektannak arra, hogy miért lakoznak lelkünkben teljesen ellentétes érzések egy időben, egyazon dologgal kapcsolatban? Rózsák és tövisek Először is le kell szögezni, hogy az ellentétes érzelmek egyidejű átélése korántsem csak a lírai költők kiváltsága. Már az is árulkodó, hogy jól ismert közmondásaink vannak a jelenségre: nincsen öröm üröm nélkül, minden rosszban van valami jó, nincsen rózsa tövis nélkül.
Ellobbanhat a nap, megint fölizzik: bennünk hogyha a kurta fény kilobban, már csak egy örök éj nagy álma vár ránk. Adj hát csókot, ezret, s utána százat – s ezret újra, utána százat, aztán újra ezret, utána újra százat. S majd ha már sok ezerre nőtt a számuk, elkeverjük a nagy csomót: magunk se lássuk, mennyi – s irigy gazok se tudják számon tartani csókjaink özönjét. Gyűlölök és szeretek... LXXXV. Gyűlölök és szeretek. Kérded tán, mért teszem én ezt? Mit tudom! Ezt érzem. Szenvedek, ezt tudom én. Illyés Gyula fordítása LXXXV. Lehet ezt egyszerre? Nem értem én se, de így van, s én szenvedek érte nagyon. Rónai Pál fordítása LXXXV. Miért? Nem tudom én se, de érzem: így van ez, és a szívem élve keresztre feszít. Szabó Lőrinc fordítása Úgy tünik nékem... LI. Úgy tünik nékem, hogy az istenekkel egy s ha nem bűn mondani: náluk is több az, ki szemben ül veled, egyre lát és hallja a hangod, hallja édes szép nevetésed: ettől én szegény, elbágyadok: egyszer is ha rádtekintek, Lesbia, nincs egy árva hang sem a számon, béna lesz nyelvem, puha tűz szalad le testemen, belső zavaros zenétől cseng fülem nyomban, s a szememre kettős éjszaka száll le.
A "Nescio"-t nem ellenpontozza, inkább kiegészíti a "fieri sentio" (szó szerint: létrejöttét érzem); a lehetetlen létállapot még kialakulóban van, nem nyert végső formát. Elisio van itt is: a "sentio" utolsó hangja beleolvad a következő szó első hangjába [szenci et], vagyis az érzés még csak sejtelem. Mondhatjuk, hogy a catullusi kíméletlenül pontos és tiszta érzelem-képlet a magyarban jobban kifejezésre jut? Szabó Lőrinc fordítása bravúros, az eredetiben mégis hangsúlyosabban megjelenik az emberi esendőség. A már-már félelmetesen tökéletes és tiszteletet parancsolóan objektív precizitás helyett a latin szöveg olyan szubjektumot mutat fel, aki minket is megszólít, aki nem a "passio", hanem a "compassio", "együttérzés" szót juttatja eszünkbe. Ezzel a szubjektummal talán jobban meg lehet barátkozni – sőt, talán nem túlzás, ha azt mondom: az alázat felmutatása még az elevenen kínzatás pontos bemutatásánál is nagyobb mesterség.